Szeletek

Képmutatóak vagyunk...
Cinikus ember vagyok, csalódtam már sokat és ezzel nem vagyok egyedül. Ha a múltban csalódok valakiben vagy valamiben, arról a jövőben mindig gúnyos és szemét poénok jutnak az eszembe, így sok embert sikerül megbántanom akik még hisznek abban amiben én már nem. Viszont ha az illető is járt már úgy ahogy én úgy nevetünk egy jót, esetleg folytatjuk a kegyetlen okfejtést a témáról.
De az élet jófej. Imádom a kis fickót, neki vannak a leg irónikusabb és szarkasztikusabb poénjai a világon.
Az az én nagy bajom, hogy idealisztikusan szemlélem a dolgokat.
Pl.: Miután megtanultam a barátság szót, szépen lassan elkezdtem dédelgetni, hogy vannak olyan emberi kapcsolatok, amelyekben két ember igazán el tudja engedni magát a másik előtt, ezenfelül ennek a két embernek nem kell titkolóznia; az önzés az adott egyedek személyiségéhez képest a minimumon van; továbbá a két egyed mindig számíthat a másikra jóban rosszban, ezenfelül ha valamelyik jó szarul van berughatnak, felszedhetnek pár csajt és a többit el sem tudtam képzelni. Ez persze így is van, illetve érezhetjük is, hiszen az ember életében vannak ilyen személyek. És ha vannak ilyen személyek, a kérdés a következő: meddig? Hiszen örökké nem. Amikor póruljártam sokadjára, és egyszerre zúdúlt a nyakamra az, hogy azok az emberek akikbe a legnagyobb bizalmat fektettem, egytől egyig átbasztak egy adott pillanatban amikor óriási fordulatott vett az életem. Mintha mindenkibe aki akkor körülöttem volt beépítettek volna egy számlálót ami persze visszafelé számolt, és ezek a visszaszámlálószerkezetek ugyanarra a zérusra lettek volna állítva. És az a zéruspont éppen egy olyan fordulópont volt az életemben, amitől is kurva labilis lettem és sebezhető meg minden ilyen szar. Na akkor nagyot csalódtam az én "barátság" ideámban. Nos sajnos azóta sem változtam sokat. Dédelgetek ideákat aztán csalódok bennük, hiszen mi emberek képmutatóak vagyunk.
Vannak körülöttem sokan, és sokakat szeretek is. Vannak barátaim is. És folyamatosan egyre erősebb vagyok hiszen egyre kevesebb idealisztikus elképzelésem van, egyre cinikusabb vagyok és így egyre kevesebbszer csalódom. Sőt, már egyre jobban viselem a csalódásokat. Életcimbi azért a te humorérzéked a legjobb.